Oldalak

2014. május 11., vasárnap

100 és egy új fejezet kezdődik

Eltelt majdnem egy hónap és egy betűt sem irtunk a blogra, bár úgy tűnhet hogy semmit se csináltunk a háttérben rengeteg munka volt. A blogot kinötte kicsiny csapatunk és váltani kellett egy komolyabb saját felületre ahol szabad kezet kapunk a fejlődésre. A továbbiakban nem fogjuk linkelni már a postokat sehova sem, hacsak nem túrafelhivás lesz, így akit érdekel továbbra is az életünk tekeréseink kérjük az alábbi linket látogassa majd vagy tegye könyvjelzőbe

http://tekeresazelet.hu/

Köszönjük hogy eddig is olvastatok minket és reméljük az új lap is elnyeri a tetszéseteket.

2014. április 14., hétfő

Átépítés és egy híján 100

Ez a 99. poszt a blogon, majdnem 100., és az utolsó ilyen bejegyzés, ugyan is a következő posztra minden megváltozik. A blog is ezen okok miatt volt mostanában kicsit csendben, mert folyamatosan  tervezünk, amikor csak van időnk. Ennek persze mi látjuk kicsit kárát, mert már nagyon el vagyunk csúszva a bejegyzésekkel, de valahogyan majd csak ledolgozzuk. De most ne szaladjunk ennyire előre egyenlőre, jöjjön az UMF átépítés:

Mint láttátok, vettem egy Merida Matts sport 300 vázat, ezt szerettem volna az UMF helyére. Ezzel a feladattal Barni lett meg bízva, melo után kigurultunk hozzá, majd nekiálltunk szerelni, amit lehetett, igyekeztem segíteni neki, de inkább a dokumentálás volt részemről a fő szempont. Új alkatrészek, amik bekerültek még a vázon kivül az a hajtás, gumik és a bowdenek, minden más a régi maradt.
Barni lebontotta a régi bringát, addig én úgymond a kerekkekel játszottam, kis takaritás, gumicsere és ilyen apróságok. Kikerült hamar a villa is a bringából, aztán lassan neki lehetett állni az összeszerelésnek. Ezzel sajnos lassabban haladtunk, mert valami mindig közbejött, hol el kellett menni valami miatt, hol valami alkatrésszel akadtunk meg. Mert ha már bontottunk, akkor át is lettek nézve a dolgok, és bizony a hátsó agynál nem ártana lassan egy kazettatest csere, mert kicsit kotyog  már sajnos. De hát aki ugrál egy bringával, az ugye ne csodálkozzon az ilyenen. Aztán a végefelé éppen kiderült, hogy a váltóbowden ház helyett féket kaptunk. Szegény Barnit nem irigyeltem miatta,  de el kell ismernem az egész napi munkát tisztességesen megcsinálta, a bringa remekül össze lett rakva. Másnap már rám vártak a tesztkörök, de az már a következő posztnak lesz a témája.
És végül ilyen volt és ilyen lett:


Az építéshez kapcsolódó galéria a facebook oldalunkon elérhető.

2014. április 3., csütörtök

Tatai körök

Múlt héten elmentem fotózni Tatabányán, és a Galla-patakot követtem, míg végül meg nem találtam az Által-eret is. Azt is követtem szép zubogások után keresgélve, mígnem rátértem a Tatára vezető bicikliútra. Nagy meglepetésként ért, hiszen én Tatabányán lakom ugyan, de nem nagyon ismerem a környéket, nem voltam még biciklivel Tatán, és nem is gondoltam volna, hogy erre van a bicikliút, én pár utcával arréb gondoltam. No de nem rizsázok, arra akartam kilyukadni, hogy mikor megláttam a szépen felépített bringautat, elhatároztam, hogy a legelső alkalommal, ahogy lesz egy kis időm, hazahozom a bringám, és elmegyek vele Tatára.
Eredeti terveim szerint kinéztem magamnak egy szép kis kört Tatabánya - Tata - Dunaszentmiklós - Dunaalmás - Tata - Tatabánya útvonalon, de már hamar elvetettem, hiszen nekem a véremben van az eltévedés, és a jó tájékozódóképességem nem fejlődött ki, így annak az útnak nem mertem egyedül nekiállni, inkább, ha van kivel, még a végén Pesten kötök ki, vagy ki tudja... :)
Tehát ezt elvetettem, de kitaláltam, hogy Tatáig mindenképp elmegyek, arra úgysem tévedek el, a bringaút odavisz, és elterveztem, hogy megkerülöm az Öreg-tavat, aztán meg majd meglátom, mi lesz.
Mára terveztem az indulást 10 órára, sikerült is betartanom, így útnak indultam. Tatáig megálltam párszor fotózni, de amúgy nagyon jó időt sikerült mennem, fél 11-kor már az Öreg-tavat csodáltam. :) Elsőre odataláltam a tóhoz, aminek nagyon örültem, így neki is láttam a körömnek. Néha megálltam gyönyörködni a tájban, és fotózni, de kényelmes tempóban haladtam. Már a tó másik felén jártam, mikor megláttam egy táblát, hogy a Szent Tamás-forrás 1.2 km-re van. No, új tervem lett, gondoltam megkeresem azt a forrást. A tábla nem volt megnyilazva, és pont egy elágazás közepén van, így fogalmam sem volt merre menjek, gondoltam letérek kicsit a körről, elmegyek a másik irányba. A főúton kötöttem ki. No, akkor visszamentem, figyeltem, merre lehet az a forrás, de nem találtam, így fel is adtam, inkább gurultam tovább.
Ezután megtettem az első körömet. De én még kilométer hiányban szenvedtem, így gondoltam egyet, még csak 11 óra körül volt, éhes sem vagyok annyira, megyek még egy kört. Mentem is. A forrás tábla megint elgondolkodtatott, hogy hátha megtalálom most, bementem egy másik ösvényen, szintén a főútra értem. Tehát sikerült megint egy szép kis kitérőt rajzolnom a térképbe, sebaj, menjünk tovább. Második köröm végeztével éhes lettem, így gondoltam egyet, egyszer élünk, elmegyek Nico barátunkhoz, és eszek egy finom olasz pizzát. Most sem csalódtam Nico pizzájában, nagyon finom volt, és nem volt kicsi, a végén már magamba tuszkoltam, de megettem. :D Mozogni nehézkes volt, de hát bringával voltam, gondoltam egyet,  lemozgom én a kaját, megyek még egy Öreg-tó kört, végülis három a magyar igazság. Harmadik körömnél szintén megláttam a táblát, mondom nem igaz, most már tényleg megkeresem. De merre lehet? Volt egy hely amire a két kör alatt felfigyeltem, hogy egy leágazás van balra, hát elmentem arra. Ott folyik az Által-ér a tóba, szép látvány volt, viszont vissza kellett fordulnom, mert nem ment tovább semmilyen híd, bringával úszni meg még nem szeretnék. Így mentem még egy kört, de szomorúan, hogy a forrást nem találtam meg, na majd legközelebb.
A három köröm után hajtottam végre a tervemet, miszerint bemegyek a kedvenc cukrászdámba és fagyizok, hiszen ha Tatán járok, azt nem lehet kihagyni, ott lehet kapni a legfinomabb fagyit. :) Így megkerestem a cukrászdát, és fagyiztam egy jót, majd kiterveltem, hogy ha már úgyis a Cseke-tónál járok, megkerülöm azt is. Úgy terveztem, megkerülöm azt is háromszor, de túl sok volt a gyalogos, így erről lemondtam, csak egy kört mentem. Megnéztem a térképet, és megláttam, hogy a Tatabányára vezető út mellett van az Által-éri-ülepítő vagyis a Derítő-tó, így gondoltam megkerülöm azt is, aztán hazagurulok. Nos, nem ment olyan simán, mint ahogy azt én elterveztem, egy vékony kis ösvényen haladtam egy ideig a tó mellett, bár elég óvatosnak kellett lennem, mert néha volt egy két kiálló gyökér, és ha elvesztem az egyensúlyom, beleesek a tóba, de mint már említettem az előbb is, még nem szeretnék bringával úszni. :) 
Mentem is egy ideig, mígy végül kikötöttem egy helyen, ahol már jártam a mai nap folyamán. Meg is néztem a térképen, hogy az Öreg-tó kör egy részéhez értem vissza, sajnos hiába kerestem, nem találtam másik ösvényt, hogy megkerülhessem az előbbi tavat, így fogtam magam, és elindultam az Öreg-tó szélénél, gondoltam megyek egy kicsit ahogy a térképen van, majd elkanyarodok jobbra, és a bringaútra érek vissza. Na meg azt ahogy én elterveztem... :D Minden kis ösvényen próbáltam letérni jobbra, de mindig valahol máshol kötöttem ki, totál ellentétes irányban, a végén már azt sem tudtam, jobbról vagy balról jöttem-e, így volt, hogy visszafelé mentem, a térkép meg már összevolt rajzolva (SportTracker térképe), így hiába villogott nekem, hogy hol vagyok, de nekem már fogalmam sem volt. :D Aztán végül úgy döntöttem, befejezem inkább ezt az Öreg-tó félkört, és utána majd visszafordulok. És sikerült. Igaz, a térképet kicsit sikerült elcsúnyítanom, és jól összefirkálnom, de sebaj, megtaláltam a bringautat, és hazatekertem. :) Mentem egy szép 60 km-t, jó kis tekerés volt, tervezem, hogy visszamegyek legközelebb is, de akkor geoládázni is fogok (vagy fogunk), mert biztos, hogy van arrafelé. :)
Na, és a végére jön a legjobb móka, hiszen rákerestem google-n, hogy mégis, hogy néz ki ez a Szent-Tamás forrás, és mikor megláttam, nem tudtam, sírjak-e vagy nevesek. 
Hát én nem arra gondoltam, hogy egy ilyen valamit kell keresni, szerintem minden egyes alkalommal elmentem mellette... :) De az első google találat pont geocaching.com-os, így tudom, hogy egyszer úgyis meg kell keresnem még egyszer, de akkor már meg is találom, mert tudom, mit kell keresni.

További képeket a linkre kattinva érhettek el.

2014. április 1., kedd

Sirató-túra




A túra Krisztián egy ismerőse által nyerte e
elnevezést.

Korábban történt ugyanis egy baleset a 85-ös út környékén, ahol temérdek mennyiségű sör  ( kinek étel, kinek ital ) semmisült meg. Még a föld is piált, szó szerint.

Így, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a környéket. Ha nem is a közvetlen tetthelyet, de ameddig a kerékpárt szabadon lehet engedni, addig elgurulunk.


Győrből kiérve Gyirmót felé vettünk az irányt. A túrára egyébként Krisztián, ismerőse Gábor, Lajos és Tomi jött el.



Gyirmóton a lovászatot elhagyva az aszfalt eltűnt alólunk. Fosóhomok, murvás terep, törmelék váltakozott, de Koroncóig meg sem álltunk...



Koroncón minimálisan eltévedtünk, de hamar megtaláltuk az utat, amely Rábapatonára vezetett...

Rábapatona volt a legközelebb a sör dús talajhoz, így a korábbi tervekhez igazodva, egy sört mi is kiöntöttünk. Ja, mármint a gyomrunkba... Nincs pazallás', NINCS.



Mivel közelgett az este, a nap lenyugvóban volt, így hamar útnak kellett indulnunk, hogy ne sötétben botorkáljunk vissza.

Térképeket nézve agyaltunk, hogy menjünk-e 3 km-t a 85-ös úton Ikrényig, - veszélyes - avagy válasszuk a murvás töltést.

Az utóbbi mellett voksolt mindenki, így elkerültük a kamion kísérte halál közeli élményeket.

Haladtunk, tekertünk, majd egyszer csak valami furcsára figyeltünk fel. Én láttam már sok mindent, de töltés oldalában legelésző disznókat még nem. Mamáéknál volt anno sertés tartás, de így "elszabadulva", nagy téren kiengedve még nem láttam sétáló konnektorokat....



Megérdemelték, hogy lefotózzuk őket, "blogsztárok" lettek :)

Zötyögős, murvás, porzós töltésenvégighaladós útról letérve a szántó mellett beértünk végre Ikrénybe.




Korábban hívott egy ismerősöm, Peti, hogy csatlakozna hozzánk, de mivel amikor elstartoltunk, ő még dolgozott, ezért úgy egyeztünk meg, hogy ő majd csatlakozik hozzánk, és valahol szembe jövet együtt folytatódik a túra. Ez a pont Ikrényben következett be.

Hatan folytattuk a túrát, melynek következő állomása Börcs volt. Azért erre jöttünk, mert Abdára érkezvén az újonnan épült kerékpárúton tudunk Győrbe menni az 1-es út mellett.

Végezetül az utolsó állomás a Megyeháza tér volt, bár Krisztiánék a Bécsi kapu térnél elköszöntek, mert nekik onnan közelebb volt a haza...